Tavaly május elsejére,
Reggel a nap ébren érve,
Hűs levegőt fújt elmémre,
Ruhájának melegébe.
Boldog lázban keltem útra,
Rám mutatott sorsnak ujja.
Túlvilági álom bálon,
Ketten voltunk a világon.
Kerge idő volt a társunk,
Sehol sem volt maradásunk.
Csillag kacag,…
sze
30
Est, ami nem volt soha ...
Címkék: Firka | Szerző:
GörbeTükör
| 10:30 pm
0
Szólj hozzá!